Petőfi Hagyomány Tunyogmatolcson A tunyogmatolcsi Petőfi-hagyományok, a Falu végén kurta kocsma című vers keletkezésének körülményeiről szólnak.  Egykor Széles Ferenc színes történetet mondott arról, hogy került Petőfi Sándor Matolcsra.  - Régen Matolcson gubások is laktak. Ezek a mesteremberek nemcsak a falubelieknek meg a környékbelieknek  készítették a gubákat, hanem áruikkal messze vidékek vásáraira is elmentek. Egyszer az egyik gubás a nagybányai  vásárról tartott hazafelé egy lovasszekéren. Lassan poroszkálva haladtak, amikor az úton megszólította egy  fiatalember:  - Merre megy öreg?  A mester a zsebéhez kapott, amelyben az eladott gubák ára lapult és elutasítóan mondta:  - Az orrom után!- és már fogta is az ostort, hogy szaporább tempóra ösztökélje a lovakat. Hanem a fiatalember  ekkorára a lőcs után kapott, és már fenn is termett a szekéren. Az öreg gubás hamar megnyugodott, látta, hogy ettől  a potyautastól nem kell féltenie a pénzét. A diákos fiatalember egész úton kedélyesen beszélgetett és az öreg is  csinálta a hangulatot a szilvóriumos üveggel, ami a zsebéből került elő. Úgy eltelt az idő, hogy észre sem vették, már  Matolcson voltak. Tisza Ferencnek úgy mesélte valamikor nagyapja, hogy egy terményszállító szekéren érkezett  Petőfi Matolcsra. A matolcsi szekeresek Szatmárra vitték a terményt, mert ott volt a fő piac. Mikor a terményt eladták,  bementek egy vendégfogadóba. Ahogy borozgattak, odament hozzájuk egy fiatalember és megkérdezte, hogy hova  valósiak. Mikor az öregek megmondták, hogy matolcsiak, a fiatalember megkérte őket, hogy a szekerükön velük  mehessen. Azok szívesen elvitték magukkal és mikor késő este Matolcsra érkeztek, a Szamos- parti kocsmánál álltak meg és bementek a kocsmába, ahol az utas elvegyült a mulatozó vendégek között. A kurta kocsma az út mellett, a  Szamos partján állt. A kocsma telkét Nagy Ferenc vásárolta meg 1948-ban; az épület már 1944-ben romos volt, 1945-ben le is bontották, de a  gerendák között volt egy, amelyikbe Petőfi Sándor bicskával belevéste a nevét, és ezt a gerendát valamelyik szomszédos házba vagy csűrbe be is  építették. Id. Tisza Zoltán legénykorában még mulatott a régi kocsmában, s azt mondta, hogy olyan kicsi épület volt, és olyan közel volt a Szamoshoz, hogyha  valaki berúgott és kiment, könnyen beleesett a vízbe, különösen, ha nagy volt a víz. A kocsma közelében, a matolcsi oldalon állt Dávid István urasági  portája. Kerekes Ferenc így idézte fel az uraság emlékét:  - "Mérges ember lehetett ez az uraság, de a kocsmázó legények is eleget bosszantották, nemhiába kelt szárnyra akkoriban: hadd szakadjon az a  húr, megfizeti Dávid Úr!"  Ez a Dávid Úr küldte át üzenettel a szolgálóját, mikor a költő a kocsmában volt.  Id. Szarka Lajos és Rády Józsefné azt a hagyományt őrizte, amely szerint a versbeli uraság a Szamos tunyogi oldalán lakó Kölcsey Mihály volt. Azt  azonban minden adatközlő egyformán mondja, hogy a versben említett beteg asszony a kocsma közelében lévő szárazmalom molnárának az  édesanyja volt. Id. Tisza Zoltán szerint egykor két szárazmalom és egy vízimalom volt Matolcson. Az egyik szárazmalmot Széles Ferenc bérelte az  egyháztól, és ennek a molnárnak az édesanyja volt beteg; olyan közel volt a kocsmához a ház, hogy áthallott a hangoskodás, azért kérte a molnár a  legényeket, hogy csendesebben legyenek.   Id. Tisza Zoltán azt is számon tartotta, hogy amikor a mulatozó legények hazamentek, Petőfi Sándort Kiss György Ferenc nótárius hívta meg éjszakai  szállásra, és annak házában még akkor éjjel megírta a Falu Végén Kurta Kocsmát.   Tisza Ferenc is meggyőződéssel vallotta, hogy a vers Matolcson született, és keseregve tette hozzá:- "Nekünk matolcsiaknak az fáj, hogy nem  matolcsi keltezésű a vers, hanem Szatmáron keltezett." Tisza Ferenc, mint amolyan nép versfaragó szintén ápolta a matolcsi Petőfi-hagyományt és a  kurta kocsma emlékét, így 1941-ben, amikor bevonult katonának verssel búcsúzott szülőfaluja nevezetességétől:  Kurta Kocsma Emlékére Összedűlt a kurta kocsma a matolcsi faluvégen, Nem muzsikál a vén cigány benne többet olyan szépen. Nem dalolnak a legények többé benne szép nótákat, El kell menni, el kell menni a legénynek katonának. Kis kanyargós öreg Szamos, kibe magam sokat néztem, Elbúcsúzok tetőled is, te sem látol többé engem. Büszke kastély utoljára, hozzád is van egy pár szavam, Nem üzensz már többé által, hogy az álmaid nyugtalan. A te szavad megfogadták, te drága jó édesanya, Mert a te üzenetedre minden legény el ment haza. Akáclombos kicsi falum, isten veled mindörökre, Talán ez a dal lesz, ami emlékedet megőrizi. T.- matolcs, 1941. III. 20. Petőfi Sándor (1823-1849) szatmári útjának egyik legismertebb epizódja a "kurta kocsmánál" eltöltött napok voltak.(=kurta éven át, Szt. Mihálytól  Szent Györgyig üzemelő időszakot jelentette? Innen ered a kurta kifejezés, hiszen nem 1 egész évre szólt a megváltott bérlet, csak 8 hónapra, ami  után ismételten meg kellett újíttatni.). Ez többnyire ősztől- tavaszig működő falusi kocsmát nevezték. A nyitva tartás időszakát a helyi hatóság  szabályozta a lakosság igényének megfelelően. Matolcson a kocsma minden nap (még hétvégén is) éjjel- nappal nyitva volt. A kocsmának, révnek ma  már csak a helyét tudja megmutatni a község lakossága az érdeklődőknek. A versben szereplő kocsma a Szamos két partja között közlekedő komp  mellett állt. Itt vezetett út Szabolcs megye felé. Az épületben a kocsmán kívül bolt is üzemelt a későbbiekben. Az eddig olvasottakból is jól lehet látni a szatmári néphagyomány szeretetét s hagyományőrző készségét-bizonyságul annak, hogy Petőfi még ma is  elevenen él Tunyogmatolcs emlékezetében.  A kocsma Az épület hossza kb. 15 m, szélessége 4 m, magassága 6 m lehetett. Az alapja tégla, falazata vályog, fedele sarlóval aratott gabonaszalmából készített zsuppfedél volt, egyetlen kéménnyel. Az épület falát fehérre, a  lábazatát feketére meszelték. Öt ablakot számlált és két ajtót. Az épület előtt egy korlát állt, amelyhez az  utasok a lovaikat kötötték. A döngölt agyag padlózatú épületbe egy téglából rakott alacsony lépcsőn lehetett  bejutni. A nagyon régi épület úgy megsüllyedt, hogy a padlózata mélyebbre került, s vele a mestergerenda  is, amibe egy magasabb ember beleverhette a fejét. Ezért a belsejét mélyítették, aminek következtében  bemenetkor egy nagyot kellett lépni. Az első helyiség az ivó. Ebben egy nagyobb méretű rakott spór (tűzhely) adta télen a meleget, de ezen  főzték, sütötték a vendégek által rendelt ételt: sonkát, szalonnát, tojást, stb. Forralt borral is szolgálták az  átfázott utazókat, jövő-menő embereket. Alkalomadtán a zenészek is itt helyezkedtek el egy sarokban. Az  asztalok és a lócák 3 méteresek lehettek. A világítás petróleummal és gyertyával történt. A fogadóhelyiség mellett a kocsma másik fontos része a kármentő. Ez egy kisebb hely, mely az ivóból van  elkerítve a padlótól a plafonig érő lécekkel. Ezen egy belülről zárható ajtó és egy italkiadó ablakvágat  található. Ez utóbbi kb. 40x 60 cm lehetett. Belül italos polcok, poharak, mérőedények és egy kisméretű  asztalka állt. A kármentőből lehetett bejutni a pincébe, a kamrába. A kármentőnek fontos szerepe volt. Ha  esetleg verekedés tört ki az ivóban, a kocsmáros a kármentőben maradt, lezárta ajtaját, ablakát, hogy  mentse a törékeny felszerelést és az italokat. Vagy ha valamiért ki kellett mennie, lezárhatta a kármentőt,  hogy az esetleges lopásokat megakadályozza. Még vannak, akik emlékeznek a kurta kocsma egykori üzemeltetőire, a Fischer- lányokra, akik egy olyan  finom, különleges mentapálinkát árultak, melynek nem csak szép zöld színe, de gyógyító hatása is volt,  megfázás, rekedtség esetén. A ritka italért más faluból is felkeresték a kocsmát. Sok más egyéb mellett itt  árulták a híres matolcsi szilvóriumot.  (A matolcsi kurta kocsma belső leírása Soós Imre/szül: 1931/ elmondása alapján lett összeállítva). 
Nyitóoldal Településünk Egyházközségeink Önkormányzat Turizmus Archivum Képgaléria Ügyintézés © Created by Noobi Történelem Civil szervezeteink Műemlékeink Intézményeink Címer Mesterembereink Sport